1 Chronicles 21
1 És felállott Szátán Izráel ellen; és rávette Dávidot, hogy számlálja meg Izráelt.
2 Azt mondta tehát Dávid Jóábnak és a nép fejedelmeinek: Menjetek, számláljátok meg Izráelt Beérsebától Dánig; és hozzátok meg hozzám, hogy tudjam számukat.
3 És azt mondta Jóáb: Tegyen az Úr az ő népéhez még százennyit, nemde mindnyájan az én uram szolgái lesznek-e, uram király? Miért keresi ezt az én uram: miért legyen bűnül Izráelen?
4 De a király szava győzött Jóábon; tehát kiment Jóáb és bejárta egész Izráelt. Mikor megérkezett Jeruzsálembe,
5 megadta Jóáb a népszámlálás eredményét Dávidnak; kitett pedig egész Izráel egymillió és százezer kardforgató férfit, és Júda négyszázhetvenezer kardforgató férfit.
6 De Lévit és Benjámint nem számlálta meg közöttük; mert irtózatos volt Jóáb előtt a király parancsa.
7 Mivel azonban az Isten szemeiben rossz volt ez a dolog, és megverte Izráelt;
8 azt mondta Dávid az Istennek: Nagyon vétkeztem, hogy ezt a dolgot cselekedtem; most tehát hárítsd el szolgád bűnét, mert nagyon bolond voltam.
9 És szólt az Úr Gádhoz, Dávid látnokához, mondván:
10 Eredj és szólj Dávidnak, mondván: Így mondta az Úr: Hármat terjesztek elődbe ezennel; válassz magadnak egyet közülük, melyiket cselekedjem veled.
11 És bement Gád Dávidhoz; és azt mondta neki: Így mondta az Úr: Válassz magadnak:
12 vagy három évet éhséggel, vagy három hónapot szorongatóid előtt emésztve úgy, hogy ellenségeid kardja utolérjen, vagy pedig három napot az Úr kardjával úgy, hogy döghalál legyen az országban és az Úr angyala pusztítson Izráel egész határában; hát most lásd meg, mi választ vigyek küldőmnek.
13 És azt mondta Dávid Gádnak: Nagy szorongattatásban vagyok; hadd essem hát az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága igen, és ember kezébe ne essem.
14 Tehát döghalált adott az Úr Izráelre; és elhullott Izráelből hetvenezer ember.
15 És az Isten egy angyalt küldött Jeruzsálemre, hogy elpusztítsa azt, de amint pusztította, meglátta az Úr és megesett a szíve a pusztuláson, és azt mondta a pusztító angyalnak: Már elég, ereszd le kezedet! Akkor az Úr angyala éppen a jebuszi Ornán szérűjénél állt. [16-25]
16 Mikor Dávid felemelte szemeit és látta az Úr angyalát a föld és az ég között állni, kivont kardja a kezében, Jeruzsálemre nyújtva; akkor arcra esett Dávid és a vének, zsákba burkolva.
17 És azt mondta Dávid az Istennek: Nemde én mondtam, hogy számlálják meg a népet, tehát én vagyok az, aki vétkeztem és nagy gonoszságot követtem el, de ezek, a nyáj, mit tettek? Uram Istenem, legyen hát a te kezed rajtam és atyám házán, de ne a te népeden csapásra!
18 Akkor az Úr angyala mondta Gádnak, hogy mondja meg Dávidnak, hogy menjen fel Dávid, hogy oltárt állítson az Úrnak a jebuszi Ornán szérűjén.
19 És felment Dávid Gád szavára, melyet az Úr nevében szólott.
20 Ornán pedig megfordult, de mikor látta az angyalt, [ő,] és vele négy fia, elrejtőztek; Ornán ugyanis búzát csépelt.
21 Mikor azonban Dávid Ornánhoz érkezett, Ornán felpillantott; és mikor látta Dávidot, kijött a szérűről és leborult Dávid előtt arccal a földre.
22 Akkor azt mondta Dávid Ornánnak: Add nekem a szérűhelyet, hogy oltárt építsek rajta az Úrnak; teljes pénzértékben add át azt nekem, hogy szűnjön meg a csapás a néptől.
23 És azt mondta Ornán Dávidnak: Legyen a tied, tegye uram királyom, ami jó a szemeiben; íme átadom a marhát égő áldozatnak, a cséplőszánokat tűzifának, és a búzát ételáldozatnak, mindezt átadom.
24 De azt mondta Dávid király Ornánnak: Nem, hanem vétel útján akarom megszerezni teljes pénzértékben; mert nem vihetem az Úrnak azt, ami a tied, hogy ingyen égő áldozatot áldozzak.
25 Adott tehát Dávid Ornánnak a helyért hatszáz sekel súlyú aranyat.
26 És épített ott Dávid oltárt az Úrnak, és áldozott égő áldozatokat és visszafizetési áldozatokat; és kiáltott az Úrhoz és felelt neki a tűzben, az égből az égő áldozati oltáron.
27 Aztán mondta az Úr az angyalnak, és visszatette kardját hüvelyébe.
28 Abban az időben, mivel látta Dávid, hogy meghallgatta őt az Úr a jebuszi Ornán szérűjén: ott áldozott.
29 Az Úr hajléka ugyan, melyet Mózes készített a sivatagban, és az égő áldozati oltár abban az időben a Gibeonban levő bámán volt;
30 de Dávid nem mehetett annak színe elé Istennél tudakozódni; mert megijedt az Úr angyalának kardjától.